Mona Lisa mosolya

Pár információ a filmről: A Mona Lisa mosolya, egy 2003-as, amerikai romantikus vígjáték, melynek rendezője Mike Newell.

A minap unalmas perceimben úgy döntöttem, hogy keresek valami jó kis filmet. A Mona Lisa mosolyáról már elég sokat hallottam, legalábbis a címét rengetegszer, szóval úgy döntöttem éppen itt az ideje megnézni. Az, hogy ennek a filmnek is Leonardo da Vincihez van köze, az csak a véletlen műve. Vagyis a filmnek nem, csak a film címének. Mona Lisa mosolya... da Vinci egyik leghíresebb festménye. 

A film főszereplője Julia Roberts, aki az én egyik kedvenc színésznőm. A másik 3 főhősnő is manapság már hírnévre tett szert, szóval ebből kifolyólag a film már nem lehet szörnyű. Nos nem is volt az, én érdekesnek találtam. 

A történet nem napjainkban játszódik hanem jóval korábban, amikor még a lányoknak egy feladatuk volt: férjhez menni és gyereket nevelni. A szüleik ezt nevelték beléjük és az, hogy esetleg tanuljanak vagy olyan szakmát találjanak, amit csak a férfiak végeztek, az lehetetlen volt. Vagyis nem volt lehetetlen, de a normák ezt nem tartották elfogadottnak. Ez az én látószögemből egy igen torz világ. Véleményem szerint manapság ez már nem mondom, hogy lehetetlen, mert nem az, de jobb szót nem találok rá. Az, hogy csak a férfi dolgozzon, ő tartsa el a családot, a nő feladata pedig csak annyi, hogy otthon neveli a gyerekeket és a férje minden hibáját mosolyogva nézze végig... Ugyebár akkoriban válni sem igazán lehetett, mert az rontja a család hírnevét. A nőnek mindent le kellett nyelnie, és jó szemmel kellett még azt is néznie, amikor a férje megcsalta. 

Na de térjünk vissza a filmre. Julia Roberts egy igen érdekes alakot formál meg a filmben. A szerepét tekintve egy művészet/művészettörténet tanár, aki eltér az előírt rendtől és sokkal nyíltabb gondolkodásúvá akarja tenni az órájára járó lányokat. Próbálja megváltoztatni az ő gondolkodásukat is, próbálja rábeszélni őket, hogy menjenek tovább tanulni, építsenek fel maguknak egy karriert, ne csak a megszabott normák szerint éljenek. De ez elképzelhetetlen. Vannak, akik ezt szeretnék, szeretnének tovább tanulni, szeretnének dolgozni, de végül a család akarata, elvárása legyűri őket, és azok lesznek akikké lenniük kell: otthon ülő nők. 

Egy ilyen film megnézése után igen csak el lehet gondolkodni, főleg ha az ember érti és felfogja a film mondandóját. Ilyenkor örülök, hogy én már a XXI. században élek, ahol már megvalósult a női egyenjogúság. Nem is tudom elképzelni magam egy olyan világba ahol csak azt teszem, amit mondanak nekem. Bár nagyon sok szülő a mai napig is azt akarja elérni, hogy ő irányítsa a gyerekét, de ez egyik félnek sem jó. Látom magam előtt a rengeteg példát. A szülők szabják meg, hogy a gyerek hova menjen továbbtanulni, mi legyen a későbbiekben belőle. Már csak az hiányozna, hogy a szülő döntse el, hogy a gyereke kihez menjen férjhez. Én, személy szerint elhatároztam, hogy az én életembe senki nem fog beleszólni, és én döntök a sorsomról. De vannak döntések, amiknél jó, ha van az ember mellett egy felnőtt, aki már több mindent megélt, mint én, és képes segítséget nyújtani, tanácsokat adni. Tehát ha bármiben nem vagyok biztos, megkérdezem a szüleim és kikérem az ő véleményüket is, mert az sokat segíthet. De nem engedem, hogy ők irányítsák az életem.

Összegezve a filmet igen elgondolkodtató, és érdekes, amit ajánlok mindenki figyelmébe.Az IMDb-n a film 6 csillagot kapott, én 8-at adnék neki, mert szerintem jó lett és igen le lett IMDb-n pontozva.