Vizet az elefántnak

A film hatása alatt állok még mindig így lehet sok butaságot fogok összehordani aminek semmi értelme. Tudom már nagyon régen írtam, és megeshet, hogy kiestem a ritmusból, sőt az is előfordulhat, hogy rövid lesz a bejegyzés. Hogy mi vett rá arra, hogy ismét írjak? Hát igazából két dolgot tudok felhozni: 1. két ember biztatása (remélem magukra ismernek); 2. ez a film. Eddig is rengeteg filmet megnéztem de igazából egy sem volt, amiről lényegre törő bejegyzést tudtam volna írni. Majd írok egy ajánlót azokról a filmekről amiket megnéztem, amiket nem lehet kihagyni, amik nagyon elnyerték a tetszésem. De a film amiről ma szeretnék írni, aminek az ihletemet köszönöm nem más, mint a Vizet az elefántnak című,Francis Lawrence
 rendezte 2011-es alkotás. A film főszereplője ki más lehetne, mint a manapság igen csak felkapott, tinilányok kedvence Robert Pattinson. Aki látta a Twilight részeket, az Emlékezz rám című filmet (stb.) az az illető minden bizonnyal tudja kiről is van szó. Megeshet, hogy a sors iróniája, de ebben a filmben Pattinson becses neve nem más, mint Jacob. Aki ismeri a Twilight-ot az minden bizonnyal érti, hogy miért is olyan "fontos" ez. A női főszereplő nem más, mint a Doktor szösziből ismert Reese Witherspoon /Marlena/. Be kell vallanom nagyon tetszett az alakítása, talán ő és a filmbéli férje alakította a legjobbat. A kis Pattinsonnak van még mit tanulnia, de hát gyakorlat teszi a mester. Számomra azonban a legszimpatikusabb karakter nem volt más, mint Rosie, az elefánt, akiről érdekes dolgok derülnek ki a film közben - én jót mosolyogtam rajta.

A film véleményem szerint eléggé szomorúan kezdődik, mivel van egy kis valóságalap abban, hogy egy idős bácsit elhagy a családja, senki nem vigyáz rá, hanem egy öregek otthonába dugják be. Akikor megláttam az első képkockákat és szomorú lettem úgy voltam vele, hogy ki is kapcsolom a filmet, nincs kedvem "depresszióba esni". De nem tettem, folytattam a filmet. Alapjába véve az egész filmet a bácsi meséli el, az ő életútjáról szól. Előre jelezném, hogy gyengébb idegzetűeknek nem ajánlom, mert garantált a sírás. Kedves padtársamnak külön megjegyezném, hogy egy 100-as csomag zsebkendőt készítsen be maga mellé, mert ahogy őt ismerem el fogja árasztani a szobáját. 

Jacob története vidáman indul, de már az elején egy drámába fullad, ami teljesen megváltoztatja a fiatal srác életét. Minden nélkül vág neki a nagyvilágnak, és valójában ő sem tudja mit is akar kezdeni az életével. Akkor változik meg az élete, amikor egyik éjszaka felugrik egy vonatra. Csak reggel tudja meg, mibe is keveredett, ugyanis a mozdony oldalára hatalmas sárga betűkkel ki volt írva, hogy CIRCUS. Eleinte trágyát lapátolni veszik fel és mint kiderül a főnök nem is tudott róla, hogy ő ott dolgozik, csak jóval később mutatják be neki. Mint minden filmben, ebben is megjelenik a szerelem, az érzelmek, és persze az intim jelenetek is. Ez várható volt, mert manapság a filmrendezők úgy gondolják, hogy egy film csak úgy lehet érdekes, ha minimum egy párt összeboronálnak. Hát szerintem tévednek, de hát az ő dolguk. A főhősünk és a cirkusz igazgatójának felesége igen szépen egymásra találnak, amiből persze rengeteg bonyodalom, vita és még sorolhatnám mennyi minden következik. Természetesen a féltékeny férj rájön és hát szegény Jacobot rendesen "megszeretgeti". De hogy a fiatal nő és drága vámpírunk szerelméből mi lesz a film végére, az maradjon titok. Annyit elárulhatok, hogy nem a megszokott befejezés lesz. 

Ami számomra a legunszimpatikusabb volt a filmben az az volt ahogy az állatokkal bánnak. Nagyon remélem, hogy manapság már nem így megy ez az egész cirkuszosdi. Feldühített hogy mivel etették szerencsétlen oroszlánokat, hogy mennyire nem foglalkoztak azzal, ha egy állat szenvedett, mert még azt is az igazgató döntötte el, hogy kinek mikor szabad meghalnia. Az első nagyobb balhé akkor alakul ki Jacob és a főnöke között, amikor a fiút felveszik állatorvosnak és rájön, hogy az egyik ló haldoklik, és mivel nem akarja, hogy szenvedjen így megöli. Na hát ez nem tetszett az idegbeteg igazgatónak, szóval majdnem megölte csóró srácot. A legszörnyűbb mégis az volt, amikor az elefántot verte majdnem halálra, mert bekattan az agya. Ez volt a második olyan pont amikor majdnem kikapcsoltam a filmet, hogy " Nem, én ezt nem tudom végig nézni!". De ismét túltettem magamat a dolgon és folytattam, mert ha nem folytattam volna, akkor most nem ülnék itt a gép előtt és körmölnék, mint a kis angyal. Igazság szerint nem szeretnék minden elárulni az elefánt sorsáról, mivel ő is főszereplő, vagy valójában Ő a főszereplő. 

A legkiemelkedőbb szereplést azonban a már sokat emlegetett igazgató nyújtotta, akit Christoph Waltz alakított. Remekül alakította a szigorú főnököt, az idegbeteg állatot, a férjet, a vicces porondmestert. Ha valakire akkor rá tényleg érdemes odafigyelni végig. 

A film vége felé egy hatalmas, nem várt fordulat következik be, amitől tátva marad az ember szája, vagy legalábbis meglepődünk. De erről tényleg semmit nem fogok elárulni, nem akarom elvenni a meglepődöttség érzését tőletek, de szeretném felfűteni a kíváncsiságot. 

A film legvége -  ahol ismét az idős Jacobot mutatják - mondjuk úgy, hogy happy end. Ahogy ő fogalmazott a filmbe: Hazamegyek. 

Én tényleg csak ajánlani tudom a filmet, de jelezni szeretném ismét, hogy durva jelenetek is vannak benne, amiket lehet, hogy a gyengébb idegzetűek nem viselnek jól. Az se nézze meg a filmet egyedül, aki nem bírja a vért. Mindenki másnak pedig hajrá! Nem szabad kihagyni. IMDb-n 10-ből 7 csillagot adtak neki, amivel nagyon nem értek egyet, én minimum 9-et adnék neki, de még a 10-et is meg merem kockáztatni. De mindenki döntse el maga, hogy mennyit adna neki.