A hullám

A film amiről ma szeretnék írni egy 2008-as, német filmdráma, melynek címe: A hullám. A film napjainkban játszódik Németországban egy gimnáziumban, ahol is projekthét van, ami arról szól, hogy a diákok a különböző államformákról tanulhatnak mélyre hatóan. A fim főszereplője egy tanár, Rainer Wenger (Jürgen Vogel). De talán még főszereplőnek mondanám Frederick Lau-t (Tim), Max Riemelt-t (Marco) és Jennifer Ulrich-ot (Karo) is.
Ők az iskola diákjai, és mind ugyan arra az órára jelentkeztek, de végül Karo úgy dönt, hogy kiszáll. Számomra a legérdekesebb figura Tim volt, aki egy elveszett, félénk, magának való figura. Ő az a típus, aki inkább elbújik egy sarokban és ki sem jön onnan, barátokkal pedig nincs túlzottan elengedve. De film alatt olyan változáson megy keresztül, ami a film végén már túlzás is. Erőt vesz rajta az, hogy egy közösség tagja, barátokat szerezhet, és végre fontosnak érezheti magát. De mindezt túlzásba viszi és szinte már beteges lesz az, amit művel. Marco alakja igazából nem túl érdekes. Talán csak annyiban számít valamit, hogy ő az, aki lelkesíti az embereket, aki minden ötletben benne van, és mindent megtesz a közösség fenntartásáért. Amúgy pedig az iskolában betöltöttöt szerepe szerint az iskola híres fiúja, a vízipólós, a lányok kedvence.  Karonak igen fontos szerepe van a filmben. Ő az, aki észhez próbálja téríteni a többieket, amikor már túlontúl elfajulnak a dolgok. 

Na de vissza a történethez. Egy osztálynyi diák jelentkezik arra az órára, ahol is az autokrácia fogalmát kell feldolgozniuk. Na de mi is az az autokrácia? Az autokrácia egy olyan államforma, amelyben a politikai hatalom egyetlen ember kezében van. Tehát az autokrácia magyarra fordítva nem más, mint egyeduralom. Rainer Wenger tanár úr úgy dönt, hogy másképp fogja vezetni ezt az órát, mint ahogy az a tanmenetbe elő van írva. Felteszi a nagy kérdést a diákoknak, hogy szerintük kialakulhat e napjainkban autokrácia. A diákok azt mondják, hogy nem, mert már egy sokkal fejlettebb társadalomban élünk.. Ez a kezdete mindennek. A diákok és a tanár különböző dolgokat talál, hogy miképp tudnák még családiasabbá tenni ezt a közösséget. Nevet találnak ki maguknak, ami a Hullám lesz, és aztán jön a többi ötlet is. Végül már saját egyenruhájuk is van, valamint saját jelük is, ami egy hullám. De kezdenek elfajulni a dolgok és már eljutnak addig is, hogy aki nem tudja a jelszót, az nem léphet be az iskolába. Persze jó dolog, hogy így összebarátkoztak, egy ilyen összetartó közösséget hoztak létre, mert baráti körre szüksége van mindenkinek. Közös bulikat szerveznek, együtt töltik az idejüket, de átesnek a ló túlsó oldalára. Követik a tanár minden szavát, teljesítik minden kérést. Egy ember van, aki mindezt észreveszi és tenni akar ellene. Ez az ember, mint már írtam nem más, mint Karo. Tüntetőleg lép fel az egyre nagyobbá dagadó közösség ellen, akik amiatt teljesen elítélik. A barátjával Marcoval is megromlik a viszonya, majd mikor megpróbál beszélni vele, elcsattan egy pofon is. De a pofont nem a fiú kapja, hanem ő adja, és annál az oknál fogva, hogy a lány szidni merte a Hullámot. Ekkor már Marco is rádöbben, hogy itt nincs minden rendben, nagyon megváltozott ő is, és mindenki más is a környezetében. Ellátogat a tanárhoz és beszél vele, aminek a következménye az, hogy összehívnak egy gyűlést a hullám tagjainak. Hogy ezen a gyűlésen mi minden történik? Nem lövöm le az összes "poént", de pár dolgot megemlítek. A tanár először lázítóan beszél a diákokkal, hogy ez így jó, minden rendben, csinálják csak tovább. Majd ez a beszéd átcsap felvilágosításba, és közli velük, hogy mégis csak lehetséges ma, a XXI. században egyeduralmat létrehozni. A beszéde vége pedig az, hogy feloszlatja a közösséget, a csoportot és a gyűlést. Ekkor robban a bomba. Előkerül egy fegyver, a diákok menekülnének, de be vannak zárva, vér fog folyni, és valaki pedig a sitten tölti élete további részét. 

A film nekem nagyon tetszett, 10 csillagból 9-et adnék neki, mert megérdemli. Képes voltam figyelve végigülni és bele is éltem magam egy kicsit a filmbe. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy holnap egyeduralomra török, hanem, hogy átéreztem a dolgokat, értettem mi történik. Az IMDb-n erre a filmre csak 7.5 csillagot adtak a 10-ből, bár megérdemelt volna még párat. Én azt mondom, hogy akinek van egy kis ideje, nézze meg ezt a filmet. Megéri!

  

Parfüm: Egy gyilkos története

 A Parfüm egy 2006-os német-francia-spanyol-amerikai filmdráma. Rendezője Tom Tykwer, írója Patrick Süskind. Szereplői között olyan kiemelkedő alakok is találhatóak, mint például Alan Rickman, Dustin Hoffman, Ben Whishaw, Rachel Hurd-Wood. Rachel Hurd-Wood-ot a Pán Péter című meséből ismerhetjük, ahol még igen csak kislány még.

Aki megnézi ezt a filmet nem hiszem, hogy tudja, mire is gondoljon, nem tudja, hogy milyen érzéseket vált ki belőle a film. Talán rémületet, lenyűgözöttséget, undort, csodálkozást, talán végigfut a hátán a hideg, de az is lehet, hogy hányingert kelt benne vagy sírva fakad a látottaktól. Szerintem mindenkiből mást vált ki ez az alkotás. Belőlem mit is váltott ki? Először csodálkozást, majd undort, sajnálatot, szánalmat. De mindezektől eltekintve végig kellett néznem a filmet, mert nem bírtam kikapcsolni. Egyszerűen ez az elképzelhetetlennek tűnő történet magával ragadja a nézőt.

A történet az 1700-as évek második felében játszódik Franciaországban. Ahol egy nő világra hozza sokadik gyermekét, akit nem akar megtartani és inkább eltünteti a halpiaci standja alatt, mondván, hogy majd megfagy és meghal, mint az eddigi gyermekei is. Na ez a rész igen csak megrázó volt - talán ez a jó kifejezés rá. Milyen anya az, aki megöli a saját gyerekét, csak mert nem tudja eltartani. Adja be egy árvaházba vagy adja oda valakinek, de akkor se ölje meg! A történet folytatása az, hogy a kisfiút észreveszik és megmentik, majd egy árvaházba kerül, ahol a gyerekek akarják megölni a csecsemőt, mert sír és nem tudnak tőle aludni. Innen már lehet, tudni, hogy szerencsétlen gyereknek nem lesz túl könnyű és jó élete. Elég sokáig nem tud beszélni, és járni is csak 3 éves kora után tanul meg. Viszont olyan orra van, hogy nagyon ért az illatokhoz, szagokhoz. Miután fiatal korát végigdolgozta és végigszenvedte, egy parfümkészítő mesterhez kerül, aki megpróbálja megtanítani a parfümkészítés csínjaira. A fiú érti amit csinálnia kéne, de ő új illatokat akar kifejleszteni. Ennek köszönhetően a mestere macskáját is bedobja a parfümkészítőbe, mert macska szagot akar előállítani. Fémekből próbál parfümöt készíteni. Itt már rájöhet az ember, hogy a srác nem teljesen százas, de még csak ötvenes sem. Talán az eddigi élete miatt, talán fogyatékkal született, nem lehet tudni, de valami baja van az biztos. Még mikor Párizsban járt véletlen megölt egy nőt, az illata miatt. Miután a nő meghalt próbálta magába szippantani az illatát, de az illat elillant. Így azt az elhatározást tette, hogy előállítja annak a nőnek az illatát. Ekkor kezdődik a történet még érdekesebb része. A fiatal, húszas éveiben járó fiú útra indul, hogy továbbfejlessze magát, hogy megtalálja azt az illatot. Így kerül el egy másik parfümgyárba, ahol is zsír segítségével nyerik ki az illatot a virágokból. Ezt a tanultat fölhasználva akarja kinyerni a nőkből az illatot. 13 kis fiolát akar megtölteni a különböző nők illatával. Az első nő akit megöl egy vízzel teli tartályba teszi, de nem sikerül összegyűjteni az illatát. Miután rájön, hogy is kéne csinálni, második áldozata egy örömlány, majd utána jött a többi nő. Mindegyik nőnek levágta a haját, levetkőztette, bekente zsírral a testüket, becsavarta őket egy rongyba, majd miután úgy érezte eleget várt, kicsavarta őket a rongyból, a zsírt lehúzta a testükről, majd a parfümüzembe esténként előállította az "illatot". A 13. illat viszont egy különleges személy lett volna, egy fiatal lány, aki hasonlított az első áldozatára. Üldözni kezdi, de a lány menekül az apjával, de végül megunja az állandó menekülést és én igazából nem értem miért, de engedi a fiúnak, hogy megölje és kinyerje az illatát. Ebből a 13 fiolából összeállította azt az illatot amit akart. De ekkor rájönnek, hogy ő a gyilkos, és el akarják kapni, meg akarják ölni. Elkapják, börtönbe zárják és fel akarják akasztani. De az akasztására úgy megy, hogy löttyint magára a parfüméből. A kivégzésre odagyűlt közönség pedig teljesen elalél az illattól, ami a fiúból árad és egy kész orgia játszódik le ott a főtéren. Ennek köszönhetően az elítélt meg tud szökni, de rájön, hogy még ez az illat sem segít abba, hogy őt szeressék és, hogy ő szeretni tudjon. Hazatér, oda arra a piacra ahol született, magára önti az összes parfümöt és hagyja, hogy az emberek nekiessenek, és megöljék. Végül pedig csak egy véres folt marad utána, a ruhái és az üvegcse.

Nem tudnám megmondani, hogy kinek ajánlanám a filmet, de akit érdekel és bírja az ilyen dolgokat, az nézze meg! A 16-os karika nem véletlen! IMDb-n a film 7.5 csillagot kapott, nos én pedig 8-at adnék neki.

Ízek, imák, szerelmek

  

Ez a film nem rég került ki a nagyközönség el, tehát egy 2010-es amerikai filmdráma, melynek rendezője Ryan Murphy. Mint már említettem egy korábbi bejegyzésemben Julia Roberts az egyik kedvenc színésznőm, és imádom a filmjeit. Nos ez a film is az ő főszereplésének örvendhet. A Micsoda nőt már számtalanszor láttam, és egyszerűen megunhatatlan. Az Amerika kedvencei is jóra sikerült, de ami nálam vitt mindent azaz Ízek, imák, szerelmek című 2010-es film. Amikor a film kikerült a nagyvilág elé, és megjelent a mozikban nagyon sok rosszat hallottam róla. Sokak szerint csak egyszer nézhető, unalmas, túl hosszú és végigülhetetlen. A sok negatívumnak köszönhetően meg sem néztem, hanem elkönyveltem, hogy rossz. De egyik nap mégis rákerestem a film bemutatójára és rájötte, hogy ez a film nekem való, és a főhősnőben valamilyen szinten magamra ismertem. Igaz nekem nincs férjem, karrierem, házam, de én is szeretnék kiszakadni a mindennapok forgatagából és azt tenni amit akarok. Ami nem más, mint az utazgatás. Már nagyon régóta hatalmas vágyam, hogy egyszer bejárjam Európa híres városait, hogy eljussak Indiába, Kubába és egyszer majd talán New Yorkba is. Bár az utóbbi nem vonzz annyira. Jelenlegi legnagyobb vágyam, hogy eljussak Rómába. Melyik az első helyszín ahova a főhősnő ellátogat? Róma. Hát nekem már itt a kedvencem lett a film. Végignézthettem Róma híresebb épületeit, tereit, de azaz igazság, hogy így egy monitoron nézve nem adja vissza a látványt. Róma sokak szerint a szerelem város, és ott mindenki ha nem is a nagy őt, de egy alkalmi nagy őt talál magának. A másik híres dolog, ami nem pont Rómához, hanem Olaszországhoz köthető, az a pizza és a spagetti. Ki ne szeretné megkóstolni ezeket ha már egyszer ott jár? Én biztos nem hagynám ki!

A következő helyszín ahova Elizabeth Gilberttel (Julia Roberts) utazhatunk nem más, mint India. Be kell, hogy valljam, hogy ebben csalódtam, mert India nem túl szép oldalát mutatták. Láttam már igen durva képeket Indiáról, ahol a Gangeszbe hullák úszkálnak és mellettük pedig az emberek fürdenek, de akkor is. De végül is ez a része a filmnek sem lett rossz. Ez is nagyjából próbálta India valós arcát bemutatni de a 12-es karikához mérten. Indiához mindenki a vallást tudja kapcsolni és a filmben ezzel ismerkedhetünk meg. Én érdekesnek találtam, ahogy próbálták bemutatni az ottani vallási szokásokat, és még egy indiai esküvőre is eljuttat minket.

A legutolsó helyszín nem más, mint Bali. Bali... na ez az a hely, amiről még sosem gondolkodtam el, szóval ez a hely nekem csak újat tartogatott, és nagyon tetszett. Az a hely - legalábbis amit mutattak belőle - az csodaszép. Komolyan mondom gyönyörű! Ennek köszönhetően egy újabb úti célt tűztem ki magam elé, amit talán egyszer sikerül meg is valósítani, bár ehhez elég sok pénzre lenne szükség. Aki látta a filmet az tudja, hogy a főszereplő itt találja meg a nagy Őt, akivel egy baleset által ismerkednek meg.

Még megemlíteném a film többi szereplőjét, többek között a papot/jóst vagy gyógyítót -kinek, hogy tetszik -, a római és indiai barátokat. Amikor legelőször járt Balin, ami még a film elején volt, akkor ismerkedett meg egy jóssal, aki elmondta neki a jövőjét. Ez a jóslat meg is valósul ez alatt az utazás alatt. Rómába is összeismerkedik először egy fiatal nővel, majd pedig az ő párjával, majd pedig egy másik férfival is. Ezekkel az új barátaival üti el azt a csekély időt amit Rómába tölt. Az idős hölgyről, aki kiadta neki azt az omladozó házat, nos őt se felejtsük el. Indiában egy idősebb férfival és egy fiatal lánnyal ismerkedik össze. A férfi eleinte unszimpatikusan viselkedik vele de az ott töltött idő alatt igen jó kapcsolat alakul ki köztük. A fiatal indiai lánynak az esküvőjére látogathatunk el, ami egy kényszerházasság, melyet a szülők előre rendeztek el. Ezzel én nem értek egyet, de a vallásnak igen nagy hatása van arrafelé is a fiataloknak igen kevés beleszólásuk van, hogy kihez mennek hozzá. Tudom, régen ez mindenhol "divat" volt, de szerencsére mára már ez a divat elavult. Én nem is tudom elképzelni, hogy a szüleim döntsenek ilyen kérdésekben helyettem. De hál' Isten az idők változnak.

Tehát a film maga jól sikerült és érdemes megnézni, és nem, nem csak egyszer nézhető, hanem többször is! Mint már a bejegyzés elején is említettem, sokak szerint nem túl jó film, és ez az IMDb-n kapott pontszáma is mutatja. Csupán 5,1 csillagot kapott, de szerintem minimum 9-at érdemelne. De ízlések és pofonok. A filmet az utazni kedvelőknek ajánlanám elsősorban.

B.U.É.K

 

Igaz, hogy már az új év 2. napja van, de azért szeretnék mindenkinek nagyon boldog új évet kívánni! =D

Mona Lisa mosolya

Pár információ a filmről: A Mona Lisa mosolya, egy 2003-as, amerikai romantikus vígjáték, melynek rendezője Mike Newell.

A minap unalmas perceimben úgy döntöttem, hogy keresek valami jó kis filmet. A Mona Lisa mosolyáról már elég sokat hallottam, legalábbis a címét rengetegszer, szóval úgy döntöttem éppen itt az ideje megnézni. Az, hogy ennek a filmnek is Leonardo da Vincihez van köze, az csak a véletlen műve. Vagyis a filmnek nem, csak a film címének. Mona Lisa mosolya... da Vinci egyik leghíresebb festménye. 

A film főszereplője Julia Roberts, aki az én egyik kedvenc színésznőm. A másik 3 főhősnő is manapság már hírnévre tett szert, szóval ebből kifolyólag a film már nem lehet szörnyű. Nos nem is volt az, én érdekesnek találtam. 

A történet nem napjainkban játszódik hanem jóval korábban, amikor még a lányoknak egy feladatuk volt: férjhez menni és gyereket nevelni. A szüleik ezt nevelték beléjük és az, hogy esetleg tanuljanak vagy olyan szakmát találjanak, amit csak a férfiak végeztek, az lehetetlen volt. Vagyis nem volt lehetetlen, de a normák ezt nem tartották elfogadottnak. Ez az én látószögemből egy igen torz világ. Véleményem szerint manapság ez már nem mondom, hogy lehetetlen, mert nem az, de jobb szót nem találok rá. Az, hogy csak a férfi dolgozzon, ő tartsa el a családot, a nő feladata pedig csak annyi, hogy otthon neveli a gyerekeket és a férje minden hibáját mosolyogva nézze végig... Ugyebár akkoriban válni sem igazán lehetett, mert az rontja a család hírnevét. A nőnek mindent le kellett nyelnie, és jó szemmel kellett még azt is néznie, amikor a férje megcsalta. 

Na de térjünk vissza a filmre. Julia Roberts egy igen érdekes alakot formál meg a filmben. A szerepét tekintve egy művészet/művészettörténet tanár, aki eltér az előírt rendtől és sokkal nyíltabb gondolkodásúvá akarja tenni az órájára járó lányokat. Próbálja megváltoztatni az ő gondolkodásukat is, próbálja rábeszélni őket, hogy menjenek tovább tanulni, építsenek fel maguknak egy karriert, ne csak a megszabott normák szerint éljenek. De ez elképzelhetetlen. Vannak, akik ezt szeretnék, szeretnének tovább tanulni, szeretnének dolgozni, de végül a család akarata, elvárása legyűri őket, és azok lesznek akikké lenniük kell: otthon ülő nők. 

Egy ilyen film megnézése után igen csak el lehet gondolkodni, főleg ha az ember érti és felfogja a film mondandóját. Ilyenkor örülök, hogy én már a XXI. században élek, ahol már megvalósult a női egyenjogúság. Nem is tudom elképzelni magam egy olyan világba ahol csak azt teszem, amit mondanak nekem. Bár nagyon sok szülő a mai napig is azt akarja elérni, hogy ő irányítsa a gyerekét, de ez egyik félnek sem jó. Látom magam előtt a rengeteg példát. A szülők szabják meg, hogy a gyerek hova menjen továbbtanulni, mi legyen a későbbiekben belőle. Már csak az hiányozna, hogy a szülő döntse el, hogy a gyereke kihez menjen férjhez. Én, személy szerint elhatároztam, hogy az én életembe senki nem fog beleszólni, és én döntök a sorsomról. De vannak döntések, amiknél jó, ha van az ember mellett egy felnőtt, aki már több mindent megélt, mint én, és képes segítséget nyújtani, tanácsokat adni. Tehát ha bármiben nem vagyok biztos, megkérdezem a szüleim és kikérem az ő véleményüket is, mert az sokat segíthet. De nem engedem, hogy ők irányítsák az életem.

Összegezve a filmet igen elgondolkodtató, és érdekes, amit ajánlok mindenki figyelmébe.Az IMDb-n a film 6 csillagot kapott, én 8-at adnék neki, mert szerintem jó lett és igen le lett IMDb-n pontozva.

A Da Vinci kód

A minap egyik művészetek órán festményeket elemeztünk, és hozzánk Leonardo da Vinci műveit tartalmazó könyv került. A feladat az volt, hogy keressünk egy festményt és elemezzük. Melyik korban készült, mik voltak a kor újításai, mi az érdekes a képben. Mi mit is választhattunk volna, mint a Mona Lisa mosolyát. Ennek kapcsán pedig szóba jött a legújabb felfedezés, azok a bizonyos betűk Mona Lisa szemében. Végül pedig említésre került a "A Da Vinci kód". Már régóta tereztem, hogy megnézem, de eddig mindig elmaradt. De ez a kis beszélgetés, amit megejtettünk órán, felkeltette a figyelmemet, szóval most megnéztem. Be kell, hogy valljam, nagyon jó lett ez a film. Ami viszont a legjobban megfogott benne az, az a bizonyos utolsó vacsoráról készült festmény. 

Na de akkor kezdjük ez elején. A film legfontosabb része, a mozgató rugója a Szent Grál. Ezt akarják megtalálni. Mi is az a Szent Grál? Hadd idézzek egy mondatot, amit rengetegszer hallottam, és berögzült a fejembe. "... ez itt Krisztus vére, a új és örök szövetségé, ez a vér értetek és mindenkiért kiontatik a bűnök bocsánatára, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.", és ekkor a pap felemel egy kelyhet, benne borral. Nos az a kehely, amit Jézus emelt fel az utolsó vacsorán az a Szent Grál. De ha jobban megnézzük ezt a festményt, akkor nem látunk rajta semmiféle kelyhet.

A filmből kiderül, hogy a nőt, egy fejre állított szabályos háromszög jelképezte, a férfit pedig egy normálisan álló. A női jelkép megtalálható a festményen, mégpedig Jézus és a tőle, nekünk balra lévő alak között. Egy kehelynek is ugyebár ilyen alakja van, ha oldalról megnézzük. Leonardo tehát ezzel azt akarta mondani, hogy a Szent Grál, egy nő. A filmben felteszik a női főszereplőnek a kérdést: "Lát ezen a festményen női alakot?". A helyes válasz a kérdésre, az igen. Az előbb említett, Jézus mellett ülő alak, lehetséges, hogy egy nő, aki nem más, mint Mária Magdolna. A filmben azt állítják, hogy ő volt Jézus "felesége". Ám a mai életben mindenki úgy tudja, hogy Jézusnak nem volt felesége, legalábbis én ilyesmiről nem tanultam és soha nem is hallottam. Ez egy igen érdeke felvetés.

A filmben elmondott történet alapján az a nő valóban Jézus felesége volt, aki terhes is volt tőle, amikor Jézust keresztre feszítették. Mária Magdolnának menekülnie kellett, de a gyermek megszületett és kislány lett. Ebből következik, hogy mivel Jézusnak született gyereke akkor egy új vérvonal is született. A film végén kiderül, hogy a főhősnő Jézus leszármazottja. 

Na de vissza a festményhez. Ha jobban megnézzük a festményt észrevehető, hogy Mária Magdolna és Jézus ruhája szinte tükörképei egymásnak. Kezük mintha összeérne, és az asztal alatt lehet derekuk össze is ér. Aztán ha Mária Magdolnát áthelyezzük Jézus másik oldalára, akkor olyan, mintha a fejét Jézus vállára döntené. Igen érdekes, ahogy Leonardo megfestette ezt a művet.

Ez a történet manapság elképzelhetetlen. Mindenki úgy ismeri ezt a történetet, hogy Jézusnak nem volt se felesége, se gyermeke. Mert ha így íródott volna meg anno a Biblia, akkor most teljesen másmilyen lenne a vallás. Lehet nem is lenne kereszténység. 

Leonardo da Vinci: Utolsó vacsora